A kezdet

Fiatal voltam még, de azt tudtam, hogy a szomszéd ház évek óta üresen áll. Egy vasárnap délelőtt azonban a mindig nyugodt Eszter utca csendjét autó zaja szakította félbe. Ilyenkor rendszerint az erkélyajtóhoz szaladtam kíváncsiságból, most sem történt ez másképp.
Szürke autó parkolt le a szomszédos épület kapujában, az ajtajai kinyíltak és egy háromfős család szállt ki belőle.
Felnyitották a csomagtartót, majd hatalmas bőröndöket emeltek ki belőle. Látszott rajtuk, hogy hosszú út áll mögöttük - fáradtnak tűntek.
A tekintetem egyhamar a család legfiatalabb tagjára, a húszéves forma fiúra szegeződött. Magas, vékony testén bézs ballonkabátot viselt - tökéletesen állt neki -, arcát pedig hatalmas napszemüveg takarta. Szőkésbarna haja kócos lett a hirtelen feltámadt széltől, de őt ez cseppet sem zavarta.
Az apa és az anya hamar elindultak felfedezni az új családi fészket, a fiú azonban még kint maradt és a környéket vette szemügyre.
A szívem hevesen kezdett verni: egyszerre kívántam azt, nehogy meglásson és azt, bárcsak észrevenne.
Nekem háttal állt, azonban hirtelen megfordult, mintha csak tudta volna, hogy ott vagyok. Úgy éreztem, engem bámul. Sejtésem beigazolódott, mikor szemüvegét a feje tetejére helyezte, majd egy cinkos kacsintás után bement szülei után a házba.
Visszahúztam a függönyt és ziláltan ültem az ágyamra. Csak bámultam ki az ablakon - magam sem tudom már, hogy mit néztem. Abban az egyben viszont biztos voltam: elkezdődött valami.